Az évadnyitó epizód The Next Generation címével, megújult főcímével, újrahangolt látványvilágával és jelentősen módosult szereposztásával félreérthetetlenül egy új korszakot vezet be, nem csak a sorozaton belül, hanem a 2017-ben indult Kurtzman-érában is. Az epizódértékelő spoilereket tartalmaz.
Mikor játszódik, kik a főszereplők?
A sorozat soft-rebootjaként is tekinthető 3. évad immár a 25. században játszódik, bár hogy pontosan melyik évben is, arról megoszlanak a hivatalos és rajongói vélemények is, a legvalószínűbb a 2401-es év, 250 évvel Archer kapitány és az NX-01-es Enterprise első útja után. Erre utal az epizódban többször említett Frontier Day is, mely ennek évfordulóját ünnepli. Az időszakot nem fedi le egyik jelenleg futó sorozat sem, mind a Lower Decks, mind a Prodigy a 2380-as években játszódik, a Discovery pedig immár 3. éve a 32. században. A Star Trek Online videojáték és a hozzá kapcsolódó könyves források viszont pont ezzel az érával foglalkoznak, az easter egg-gyűjtők találnak is néhány utalást STO-hajónevekre, például a stáblista alatti LCARS-feliratokban.
Az epizód semmilyen prológust vagy recap blokkot nem tartalmaz, ami szöveges vagy képes (pl. hajónapló, személyes napló) formában visszautalna az előző évadokra, így az azokból megmaradt, valóban csak néhány ismerős karakter (Picard, Riker, Raffi, Hetes) aktuális helyzetét közvetlenül az epizódbeli jeleneteikből ismerjük meg – nincs összefoglaló, ki, hogyan jutott oda, ahol most látjuk. A még tavaly ősszel megjelent, Star Trek: Picard - Stargazer című, 3 füzetes képregény ugyan ad némi betekintést a két évad között eltelt időre, láthatjuk benne például a Csillagflotta kiképzés részeként a Kobayashi Maru egy diplomáciai változatát futtató Hetest, vagy éppen Larist is, de az alapvetően romulán tematikájú kiadvány Picard egy 2354-es, még a Stargazer-rel végrehajtott küldetése során hozott döntésének következményeit taglalja, így elolvasása nem kötelező az évad megértéséhez.
Tavaly meglepődve olvastuk a sorozatból távozó színészekről szóló híreket: az első, vagy második évadban megismert fő karakterek zöme átadta helyét Az új nemzedék (TNG) visszatérő szereplőinek. A fő szereposztás ennek ellenére mindössze 4 színészre korlátozódik: az immár 96 éves, android testben élő nyugalmazott Picard admirálist természetesen Patrick Stewart alakítja, Hétkilencedet, azaz a Titan elsőtisztjét ezúttal is Jeri Ryan, a Csillagflotta Titkosszolgálat ügynökeként tevékenykedő Raffi Musikert az első két évadból megszokott Michelle Hurd, míg végül új, de állandó főszereplőként az első epizódban még karakternév nélkül szerepelő Ed Speleers-t is megismerhetjük.
fotó: Paramount+
Jean-Luc Picard admirális
Az előző évadokban váratlan esemény vagy hívás indította kalandra francia szőlőbirtokáról a nyugalmazott Picard-ot, hogy aztán belső, lelki útvesztőkön, a múlt hibáin vagy elfojtott érzéseken keljen át. Az első epizódot megnézve, a tematika szinte biztos, hogy folytatódik. Beverly vészhívása, és az első rész akciódús felütése régivágású űrkalanddal hitegeti a nézőt, de biztosak lehetünk benne, hogy hamarosan szembesülünk Picard személyes érintettségével, akár az Ed Speleers által alakított fiatalemberrel kapcsolatban, akár az epizód végén először feltűnő ellenség kapcsán.
Egy másik karakterisztika, ami folytatódni látszik itt a harmadik évadban is, az, hogy a sorozat Picardja mennyire gyengének, passzívnak és rezignáltnak tűnik, sőt némely pillanatban esetlennek és határozatlannak a TNG-hez képest. Jean-Luc Picard, bár kitalált figura, egy eszményi példakép sokunk számára: magabiztossága, erkölcsi tartása, erőteljes beszédmódja, lenyűgöző műveltsége, bölcs megfontoltsága, vagy az elvekhez való ragaszkodása rajongói nemzedékek számára volt inspiráló.
Picard korábbi, közvetlen útitársai, Laris, Raffi, Rios, Hetes, Elnor, Tallinn és most Riker is, mintha gyámolítóként járnának a nagypapakorú főhős mellett, aki például szó nélkül tűri, hogy egy kapitány becsmérelje, vagy éppen eltéveszti egy űrállomás nevét, és nem ismeri az új térhajtómű-protokollt. Nem utolsósorban: Beverly határozott kérése ellenére Picard ha nem is azonnal, de nagyon hamar a Csillagflotta segítségével igyekszik megoldani az ügyet, rugalmasságot feltételezve a még flottán belül is konzervatív kapitányról.
A vacsorajelenet valóban az egyik csúcspontja az epizódnak, de még pazarabb lehetett volna Picard replikáival - gondoljunk A nem ismert tartomány híres mondataira a terített asztalnál. Ott válaszok is elhangzottak, itt sajnos semmi sem jön Picardtól, inkább azonnal lemond a kéréséről, miközben minden perc számítana Beverly megmentéséhez. Valószínűleg sokan szerettük volna, ha Picard jól elbeszélget a tiszteletlen Shaw-val, mint egykor Satie admirálissal Az áruló (The Drumhead, TNG 3x21) című epizódban, vagy éppen Dougherty admirálissal az Űrlázadásban. Vagy reagáljon Kirk-i könnyedséggel, de legyen reakció, és lássuk azt a Picardot, aki erős beszédeket tart, aki az élettapasztalatát hozza, aki válsághelyzetben kiáll és átveszi a parancsnokságot.
A Picard és Riker közötti dinamika azonban egyszerűen szórakoztató, már csak azért is, mert tudjuk, hogy a színészek közötti kémia is stimmel. Ezek a pillanatok már tényleg sok helyen hozták a vegytiszta TNG érzést, akár a sorozatra, akár a legénységgel készült mozifilmekre gondolunk, a két színész nyilvánvalóan lubickol ezekben a jelenetekben. Nagyon előnyös, hogy elég lassú volt az epizód ahhoz, hogy sok közös jelenetet kapjon a duójuk. Ráadásul, az előző évadokhoz képest az írók sokkal bátrabban visznek be humort a helyzetekbe (emeletes ágyak) vagy a karakterekbe (öreges panaszkodás, Picard a kezére, Riker a térdére), és nem szégyenlik elővenni a buddy filmes kliséket sem, hogy ezeket a szituációkat alátámasszák.
Ami Picard és Laris romantikus kapcsolatát illeti, az írók igyekeznek hamar lezárni a második évad örökségét, ridegen fogalmazva: nyilván elő kell készíteni a terepet egy lehetséges Picard-Crusher kapcsolati sztori számára, Beverly titokzatos útitársáról pedig még nem is beszéltünk. Pedig Orla Brady Larisként és Tallinnként is izgalmas, eredeti, eleven karaktereket jelenített meg, így szívesen látnánk még az évadban. Az epizód elején még úgy tűnik, Picard meghozta a nagy döntést, megválik relikviáitól, elhagyja a Földet, és szerelmével a Chaltok IV-re költöznének, de új küldetése ezt nyilván nem fogja engedni, és Laris legfeljebb epizódszereplő lesz, már ha egyáltalán még felbukkan.
fotó: Paramount+
William T. Riker kapitány
Jonathan Frakes, aki az elmúlt években több, mint 25 Star Trek epizódot rendezett, a franchise talán egyik legkompetensebb szakembere, ami a Trek gyakorlatban való színrevitellét illeti, viszont színészként csak nagyon ritkán szerepelt. Még ha a Nepenthe (PIC 1x07) kiemelkedő karakter-epizódnak is számít, az 1. évadbeli szereplései nem hasonlíthatók mostani jelenlétéhez, most azonban a színész-rendező nagyon meggyőzően tért vissza a szerepébe, megjelenései várhatóan az évad abszolút csúcspontjai lehetnek majd.
A Picard-Riker duó dinamikáján túl izgalmas volt az utalás a Troi-Riker házasságban zajló, esetleges családi konfliktusra, bár, közel 40 év barátság után elvárhattuk volna, hogy Picard kicsit többet kérdezzen erről. Egy kicsit azt a fajta közönyt érezhettük, mint amikor a Titanról megszökve Picard megjegyzi, hogy mennyire kedveli ezt a fajta Hetest, s közben eszébe sem jut, hogy a Titan elsőtisztje gyakorlatilag a karrierjét áldozta fel egy amúgy is homályos akcióért. Mindazonáltal ezt a fajta lojalitást szívesen látjuk a Star Trekben, s Picard szenvtelensége talán csak egy TNG korai évados karakter-maradvány.
fotó: Paramount+
Hétkilenced
Hetes Picard és Janeway közbenjárása és bátorítására immár a Csillagflotta tisztje, mostantól a USS Titan első tisztje, parancsnoki rangban. Szőrszálhasogatók persze felvethetik, hogy még az android Data is elvégezte annak idején az Akadémiát, míg Hetes diploma nélkül lesz főtiszt, azonnal parancsnokként, ellenérvként persze Michael Burnham karrierjét is felhozhatjuk.
Akárhogy is, most is látszik, hogy az írók most sem tudnak mit kezdeni a karakterével. Fenris rangerként sem tudták teljesen meghatározni a pozícióját, most pedig kényelmetlenül feszeng az egyenruhában, főleg, mert látszólag a kapitánya se kedveli, így szinte kapóra jön neki, hogy lojális lehet Picardékhoz, és zendülhet egyet. Az is karakteridegen, hogy Hetes hagyja, hogy Shaw diktálja, hogyan szólítsák meg. Ez nem illik sem a személyiségéhez, sem a 24. század társadalmához. Mindazonáltal Jeri Ryan-t ismét Hétkilencedként a képernyőn látni nagy öröm, és mivel a négy fő karakter egyike, reméljük, az évadban bejárt útja következetesebben folytatja az első két évadot, és izgalmas karakterívet ígér.
fotó: Paramount+
Raffi Musiker parancsnok
Raffi most titkosszolgálati ügynökként dolgozik, ami mindenképpen illik a képességeihez és tapasztalataihoz. Sajnos vele kapcsolatban szintén elmondható, hogy tulajdonképpen az előző évadokban nem sikerült meggyőző személyiségfejlődést írni a számára, még mindig az első évados terheit és önsajnálatát cipeli. Még ha droghasználata megjátszott is, látszik a mentális instabilitása, és úgy tűnik még mindig nehéz alkalmazkodnia, valamint a családi problémákat sem oldotta meg: titokban unokája fényképét nézegeti, tehát még mindig nem békült ki a fiával.
A titokzatos, névtelen titkosszolgálati felettes chat-partner stílusában többen Worfot vélték felfedezni, vele partnerségben Raffi karaktere esetleg több dinamikát kaphatna. Először mellékszálnak tűnik a nyomozgatása, de ugye a merényletet látva talán éppen hogy a főszálhoz lesz majd köze. Rachel Garett az Enterprise-C-ről! Biztos nem véletlen, hogy az ő szobrához kapcsolódik a merénylet. Ez ugye elvezethetne akár Dennis Crosby korábban pletykált lehetséges szerepléséhez is. Az épületet mintha feltranszportálták volna, és vissza, a Raffi által keresett kvantum-alagút fegyverként használva félelmetes hatású.
fotó: Paramount+
Dr. Beverly Crusher és Jack Crusher
Talán jelzésértékű, hogy Beverlyvel nyitott az évad, és ugyan még nem sokat láttunk belőle, de határozottan egy új arcát mutatja meg. Azt, hogy Dr. Crusher a fézerpuskát is tudja kezelni, már a TNG-s idők óta, vagy az Űrlázadásból is tudjuk. Bár a helyzetet nem ismerjük, azért meglepő volt, hogy milyen hidegvérrel párologtatta el a földön fekvő betolakodót. Tekintve, hogy Crusher korábban milyen vehemensen állt ki minden élőlényért, kézenfekvő, hogy az elmúlt időszakban megváltozott valamitől. Ezt szerenécsre tematizálják az epizódban is, hiszen Picard és Riker ugyanúgy csodálkozik, mint mi, nézőként.
Érdekes rejtély, amit Picard feltár Riker előtt, miszerint Beverly jó 20 évvel ezelőtt megszakította a kapcsolatot a legénység összes korábbi tagjával – minden indoklás nélkül. Ennek persze többféle oka lehet: érzelmi sérülés (talán egy rosszul sikerült viszony Picarddal?), vagy a veszélyes (és talán illegális?) magánküldetés, amit a TNG-s relikviákkal bőven megrakott egykori csillaghajó, az Eleos fedélzetén végez, és amitől távol akarja tartani a barátait. Egy harmadik ok esetleg az lehet, hogy Crusher nem akarta, hogy egykori legénysége, elsősorban Picard, tudomást szerezzen újbóli anyaságáról.
Az epizód legérdekesebb rejtélye természetesen Crusher eddig ismeretlen második fia, akit a Memory Alpha szerint férje, Jack Crusher után nevezett el. Nagyon meglepődnénk, ha az apja nem Picard lenne. Jack bemutatkozási jelenete is feltűnően emlékeztet Kirk első találkozására a fiával, David Markusszal a Khan haragjában, és Picard csodálkozó arca, illetve szótlansága mindennél többet mond, még a szappanoperákban járatlanabb nézők számára is.
fotó: Paramount+
Liam Shaw kapitány
A Todd Stashwick által alakított Liam Shaw kapitány, az évad sötét lovának ígérkezik, bár, előzmények nélkül egyelőre Jellico, esetleg Lorca jellegű antagonista lesz, de mindenképp több, mint a klisés, mogorva pokróc mellékkarakter. Szakmailag persze alkalmas parancsnoknak tűnik, de a tekintélye a parancsnoki láncra épül, és nem a karizmájára, ahogy kedvenc kapitányainktól megszoktuk.
A zord stílus, az udvariatlanság, a modor persze egy dolog, attól még lehet egyenes és lojális tiszt, de a legénység (Hetes), vagy éppenséggel egy admirális vagy egy másik kapitány (még ha Rikernek most tényleg nincs is "széke") tisztelete alapvető hozzáállás lenne a 25. században is. Eleve a legénység moráljának, közhangulatának fenntartásába beletartozna a beosztottak tisztelete. De maga a karakter érdekes, nyilván lesz még szerepe, és mint a főszereplők "belső" ellenfeleként történő bevezetése két jelenetben elég jól sikerült.
Az epizód végi stáblista alatti LCARS feliratokban felfedezhetjük a Wolf 359-es borg elleni csatában részt vett egykori hajóját, a USS Constance-t, ez utalás lehet a Shaw egyfajta Sisko-i ellenszenvére vagy előítéletére Picard-dal szemben, főleg, hogy az epizódban Riker maga is hivatkozik arra az időre, mikor Picard még Locutus volt, az Eleos fedélzetén a Beverly által megnyitott egykori hajónapló fájl ugyancsak ebből az időből származik. Összeségében Shaw bemutatkozása jól sikerült, még ha a viselkedése egy-egy ponton kissé túlzónak is tűnik, de még mind az ésszerűség határán belül van.
Kép és hang
Vizuális és auditív élményt tekintve az epizód – és feltehetőleg az évad is – jól sikerült ötvözete az új trek sorozatok professzionális, mozifilmszerű atmoszférájának, és az igényes, visszafogott retro fanservice-nek. A látványtervezés és az effektek elsőrangúak. A Kapcsolatfelvételt idéző új, jelentősen lerövidített főcím a tökéletes példája a régi és új Trek, illetve televíziózás együttélésének. A stáblista esetében viszont, bár hangulatos, és zeneileg abszolút megkapó, s vizuálisan is igényes kivitelű, de már túl sok az easter-egg, amit az LCARS-képernyőkből ki kellene olvasnunk, miközben ott fut a stáblista is.
Az Eleos klasszikus vezérlőpanelei, a letisztult LCARS-színvilág minden TNG-rajongót magával ragad, a régi relikviákról nem is beszélve. A Neo-Constitution osztályú Titan-A külső, retro-refit megjelenése azonban egyszerűen szembenáll a komor, sötét belső dizájnhoz képest, melyet 2017 óta óta elég jól megszoktunk ugyan, és persze nem a szőnyegek hiányoztak, de a híd kialakítása rideg és logikátlan (lépcsők), ahogy Shaw szállása is.
Ami csillaghajókon kívüli helyszíneket illeti, a Picard birtok belső jelenetei rendkívül hangulatosak, a Ryton-rendszer gyönyörű, a M’Talas Prime a Freecloud, és hasonló cyberpunk-jellegű helyszínek másolatának tűnik, a merénylet helyszíne, a District-7 pedig, a Flotta épületét leszámítva inkább Mexikóvárosra emlékeztetett, a villanypóznák és vezetékek, illetve panelházak pedig már egyenesen anakronisztikusnak tűntek. Mindezektől eltekintve Doug Aarniokoski rendező egy összességében jól sikerült nyitóepizódot készített, akár Picard-, akár TNG-folytatást várt a néző.
