Releváns Deep Space Nine és meglepő Voyager vonatkozásokkal érkezett meg a Domínium című epizód, mely az évadot lezáró cselekményszál nyitányának is tekinthető. Az akciódús, thriller-szerű bottle-show végre tisztázza Vadic motivációját és terveit is. Az epizódértékelő spoilereket tartalmaz.
Miközben már csak 36 óra van a Frontier Day-ig, és egy várható merényletig, a Titan legénysége megpróbálja figyelmeztetni a Csillagflottát a közelgő veszélyre. Ehhez kapcsolódóan Tim Russ vendégszereplése Tuvok kapitányként kellemes viszontlátás, még akkor is, ha sokunk kedvenc vulkánijáról hamar kiderül, hogy ő maga is alakváltó. Az ál-Tuvok már szokatlan fülméretével is gyanússá válhatna előttünk, de a Titan legénysége szofisztikáltabb módszereket alkalmaz az alakváltó távoli lebuktatásához, legfőképpen Hétkilenced Voyager-témájú ellenőrző kérdései szorítják meg az eleinte még magabiztos vulkáni tisztet.
Az utalásokon túl Jeri Ryan és Tim Russ összjátéka teszi igazán nosztalgikussá a jelenetet, Janeway említése pedig kíváncsivá is tehet minket, vajon viszontlátjuk-e élőszereplős produkcióban is az admirálist? A színésznő nem zárkózik el ennek lehetőségétől, és a Star Trek: Prodigy animációs sorozat nemzetközi sikere akár a mostanában gyakran emlegetetett, lehetséges Picard-spinoff főszereplői közé is repíthetné a karakterét. Tuvokot illetően már kétségesebb a helyzet, hiszen az alakváltók tevékenysége kapcsán nem igazán tudjuk, hogy mi is történik a lemásolás után az igazi emberekkel. Tuvok leleplezés utáni arckifejezéséért Tim Russ minden színészi gázsit megérdemel, a derék vulkáni tiszt átalakulása a megkínzott Rikerré pedig már csak a ráadás előadás.
Mégsem apja fia?
Miközben Dr. Crusher és Picard az alakváltók elleni biológiai fegyver erkölcsi dilemmáját tárgyalják, Jack szokatlan adottságai még jobban kibontakoznak. Újdonsült telepatikus képességeit először olcsó flörtölésre használja, később azonban gondolatátvitel útján segíti Sidneyt az alakváltó elleni küzdelemben, bár a lány bizalmát egyik attrakciója során sem nyeri el. Picard és Dr. Crusher azt is hamar összerakják, vajon miért lehet szüksége Vadicnak Picard testére és Jack DNS-ére: a kettő kombinációjából, a feljavított alakváltók biológiáját is használva, egy mindenkit megtévesztő Picard-hasonmás állítható elő, mely tökéletes eszköze lehet akár egy merényletnek, akár a Csillagflottába való beszivárgásnak.
A gyakorlatban viszont, ha átgondoljuk, semmi értelme nem lenne annak, hogy valaki Jean-Luc Picardnak maszkírozza magát: az admirális nyugalmazott, és ezáltal semmilyen aktív, parancsnoki utasítási hatáskörrel nem rendelkezik (ezt korábban Shaw is nyíltan a szemébe mondta), ráadásul jelen pillanatban Picard-ot, Rikerrel együtt körözi a Csillagflotta. Vadic a kihallgatása során nem tagadja Picardék teóriáját, bár megerősítést sem ad rá. Annál inkább elülteti a kétséget Jack szüleiben, olyasfélét sugallva, hogy a fiú egyáltalán nem is az övék, vagy legalábbis „nem nekik lett szánva”. Hasonlóan hátborzongató az epizód végi mondata, amit Jackhez intéz, és nyilván a nézőkhöz is, hiszen tényleg itt az ideje, hogy végre megtudjuk kicsoda, vagy micsoda is Jack.
fotó: Paramount+
Egy háború margójára
Miközben a Star Trek: Az új nemzedék, illetve Voyager sorozatokból már több vendégszereplőt is üdvözölhettünk a harmadik évadban, érdekes, hogy a Deep Space Nine szereplői közül - eltekintve Odo, illetve Quark említésétől - eddig senki nem jelent meg. Ez különösen annak fényében furcsa, hogy a Picard-széria egyre inkább egyfajta DS9-folytatássá kezd válni, és a domínium-háború utóhatásai a hetedik részre immár teljesen eluralták az évad tematikáját, azt meg már jó ideje tudjuk, hogy az alakváltók az évad nagy ellenfelei. Az is ellentmondásos, hogy éppen egy TNG-spinoff sorozat kap ilyen jelentős DS9-vonatkozást: az aktuális rész témája is szorosan követi a Deep Space Nine utolsó évadát, és Vadic is konkrétan arra támaszkodik a motivációjának magyarázatában.
Itt meg lehet még említeni egy olyan jelenséget, amit hazai tévénézőként és Trek-rajongóként, a sorozatok és mozifilmek több éves eltolódással, illetve nem mindig eredeti sorrendben történő megtekintése miatt, nem nagyon érzékeltünk, a korabeli amerikai nézőknek viszont feltűnt, és hibának is tartották. A televíziós és filmes jogok akkori elválasztása is közrejátszhatott ebben, de alapvetően a Paramount döntése lehetett az, hogy a TNG-sorozatra épülő mozifilmek (1994 és 2002 között) gyakorlatilag teljesen elszigetelődtek a domínium-háború eseményeitől, annak ellenére, hogy a Star Trek-kronológia szerint az Enterprise-E legénységének, mint föderációs zászlóshajónak igenis részt kellett volna vennie valamilyen formában a harci cselekményekben.
Egyfajta anomáliát képez Worf karaktere, aki ekkoriban a televíziós (DS9) és mozifilmes (TNG-filmek) divízióban is jelen volt. Annál furcsább, hogy éppen ebben a komoly domínium-háborús témát érintő epizódban nincsen jelen, a személyes érdekeltsége ellenére. Sokkal relevánsabb lett volna Worf jelenléte Vadic kihallgatásánál, a reakciói közvetlenebbek és elevenebbek lettek volna, mint az, amit Picard esetében láttunk, akinek gyakorlatilag semmi köze nem volt a domínium-háborúhoz.
Vadic története elsősorban érzelmi alapokra épül, és egyelőre nem is fedi fel, miért akarja Jacket annyira elszántan megszerezni, csak azt fejti ki, honnan származik a Csillagflotta iránti gyűlölete. Nem tudjuk nem észrevenni benne Odo eredettörténetét, aki szintén ellentmondásos viszonyban állt az őt vizsgáló bajori tudóssal, ráadásul ő is annak arcmását vette fel végül állandó megjelenésként. Az embertelen kísérletek miatt meg lehet érteni a gyűlöletet, bár Vadic valószínűleg sok mindent kihagyott, ami őt vagy az alakváltókat terhelné, és inkább úgy hat a viselkedése, mint egy háborús bűnösé, aki a tárgyalásokon arról panaszkodik, hogy rosszul bántak vele a fogságban, és most bosszúra szomjazik.
Sokat segít viszont Vadic megértésében, és az esetleges szimpátiában, ahogy Amanda Plummer játssza a szerepét. Az első epizódokban a játéka, bár szórakoztató volt, még karikatúraszerűen hatott, mostanra azonban sikerült árnyalnia a karaktert, főleg a kezéből átalakuló titokzatos koponyával való dialógusok során láthattunk egészen más érzelmeket az arcán. A szökése és a Titan elfoglalása azonban a forgatókönyvben elhelyezett időhúzásnak tűnik, és nyilván újabb akciódús jelenetek kiindulópontjának.
fotó: Paramount+
DataLore
Az epizód legjobb pillanatai közé tartoznak Geordi, Alandra és a közös testbe zárt androidszemélyiségek, Data és Lore párbeszédei. LeVar Burton az előző részhez hasonlóan, erős alakítást nyújt itt is, és persze Brent Spiner is meggyőző az egész epizód során, főleg, amikor ide-oda váltogat a különböző személyazonosságok között. Mivel Geordi és Data barátsága fontos szerepet játszott a TNG-ben, a Star Trek: Picard 1. évadában furcsa volt, hogy Geordi egyáltalán nem kaphatott szerepet, amikor Data elbúcsúzott Picardtól. Szerencsére most nem csak az egykori főmérnök kap egy második esélyt, hogy elmondhassa érzéseit, hanem a néző is újra együtt láthatja a duójukat, ami mostanra már trióra bővült.
Az elmúlt héten, Dr. Soong holografikus monológja alapján még azt hittük, hogy az új gólem androidtestben öt személyiség van: Data, Lal, Lore, B-4 és Altan Soong. Ekkor tehát még azt hihettük, hogy Lal is egy komponens, ami persze technikailag igaz is lehet, mivel Data Lal emlékeit a saját mátrixába másolta annak idején. Ami viszont tényleg ellentmond a legutóbbi epizódnak, hogy B-4 csak memóriafájlként létezik, és nem személyiségként, mint Data és Lore. Geordi küzdelme, hogy utat törjön Data személyéhez, illetve a két android személyiség harca a hajó irányításáért a legjobb Data/Lore tematikájú TNG-epizódokat idézi fel. Talán egy új, minden eddiginél emberibb Data létrejöttének leszünk tanúi ebben az évadban, akiben a legősibb emberi és morális dilemmák küzdenek, a lojalitás és a káosz harca, melynek eredményeként valóban egy önálló, szabad erkölcsi döntésre képes személyiség születhet meg, az egyéniség minden eredetiségével és esendőségével.
Röviden
A Dominion elsősorban érzelmi szinten teljesít nagyon jól, és kínál nagyszerű lehetőségeket Amanda Plummer és Brent Spiner számára, karaktereik kibontakoztatására. Kár, hogy Riker és Troi történetét nem folytatják, valamint Raffi és Worf is érthetetlenül hiányzik. Bár gyakorlatilag az egész epizód a Titán díszletei között játszódik, a fent említett párbeszédeknek ez tökéletes helyszín. Különös döntés viszont, hogy a már sokat panaszolt sötét folyosókat a „padlóra helyezett” reflektorokkal próbálták izgalmasabbá tenni, ez egy színielőadás esetében esetleg képviselhetett volna többletértéket, de itt a lámpáknak semmiféle filmbeli funkciója nincsen, vagyis nehéz elképzelni, hogy a csillaghajókon így lennének elhelyezve a fényforrások. Az epizód egyik fő mulasztásának tekinthető, hogy a felvetett erkölcsi dilemmákat (a Föderáció/31-es Szekció megkérdőjelezhető kísérletei, vagy az alakváltók akkori és mostani kiirtásának ötlete) nem visz el a csúcspontra, helyette inkább megelégszik egy kiszámítható akciófináléval.
